A MÁGNES ÉLETTANI HATÁSAI

Alapfogalmak

A mágnesesség élettani hatásának megértéséhez néhány alapvető fogalmat szükséges tisztázni.

Mágnesnek az olyan anyagokat nevezzük, amelyek képesek mágne­ses mezőnek nevezett energiát kibocsátani magukból.

A mágnesek kétpólusúak, amelyeket a Föld mágneses mezőjéhez viszonyítva északi és déli pólus elnevezéssel illetünk. A mágneses tulaj­donsággal rendelkező anyagok fémeket (főleg vasat, nikkelt és kobal­tot) tartalmaznak.

A mágneses erőtér mértékének kifejezésére a Gauss (újabban Tes­la) mértékegységet használjuk. Az 1 cm² területen áthaladó mágneses erővonalak száma jelenti a Gaussban (rövidítve: G) megadott mágneses térerősség egységét. Összehasonlításképpen néhány adat a mágne­ses erő mértékére: a Föld mágneses mezője kb. 0,5 G erősségű, a szoká­sos hűtőmágnesek 35–200 G, a fájdalomcsillapításra használatos eszkö­zök 300–5000 G erősségűek. Az MRI vizsgálat során – amelyet az egyik legkevésbé ártalmas orvosi képalkotó módszerként tartunk számon – 200.000 G erősségű mágneses teret alkalmaznak.

A mágnesek fajtái

A mágneses anyagok valójában statikus mágnesek, vagyis a mágne­ses erőterük állandó, nem változik.

Az elektromos mágnesekben a mágnes magja körül lévő vezeték­ben (tekercsben) áramló elektromos áram gerjeszti a mágneses erőte­ret. A váltakozó mágneses tér úgy jön létre, hogy a tekercsben átfolyó váltóáram frekvenciájának megfelelően dinamikusan változó – pulzáló, változó erősségű és polaritású – mágneses tér alakul ki.

Az élő anyag és az elektromágneses jelenségek

A mágneses és elektromos jelenségek egymástól elválaszthatat­lanok, ezt a modern orvostudomány mind a diagnosztikában, mind a gyógyítás terén egyaránt felhasználja. Mivel az élő sejtekben zajló bio­kémiai és biofizikai folyamatok során a töltéssel rendelkező molekulák állandó mozgásban vannak, így a mozgó töltések örvényáram indukció révén műszerekkel mérhető elektromos áramot gerjesztenek az élőlé­nyek testében. Ezt a jelenséget használja fel többek között a szív műkö­dését vizsgáló elektro-kardiográfia (EKG), az agy működését regisztráló elektro-enkefalográfia (EEG) és az izmok és idegek működésének kimu­tatására szolgáló elektro-miográfia (EMG).

Minden sejt működéséhez szükség van egy nyugalmi sejtpotenciál­ra (kb. 70-100 mV). Ez úgy jön létre, hogy a sejtekben a táplálék ener­giáját felhasználva működik egy ionpumpa, ami a sejtekből a nátrium ionokat kihajtja és a kálium ionokat beviszi, így a Na és K közötti elekt­rokémiai potenciálkülönbség révén a sejthártya külső és belső oldala között is potenciálkülönbség alakul ki. Ezt a potenciálkülönbséget illet­ve ennek változását nem csak mérni tudjuk, hanem elektromossággal és mágneses erőtérrel befolyásolhatjuk is.

A gyógyítás (főként fájdalomcsillapítás) során alkalmazott elektromos áram illetve mágneses tér hatására megváltozik a sejtpotenciál, ami be­folyásolja a sejtek működését, a sejtek anyagcseréjét, ennek révén alakul ki a kívánt élettani változás. A korábbi cikkben említett elektroszmog is ilyen módon hat a sejtjeinkre, de sajnos kedvezőtlen élettani hatása ré­vén sejtműködési zavart generálva különböző tüneteket, panaszokat okoz, kórfolyamatokat indíthat el, ami sokféle betegség előidézője.

A mágnes alkalmazása a gyógyításban

Az időszámítás előtti harmadik században görög orvosok már alkal­maztak mágneses anyagokból készített gyűrűket az ízületi fájdalmak enyhítésére és mágneses korongokat vérzéscsillapításra.

Paracelsus (Theophrastus Bombastus von Hohenheim, 1493–1541) orvo­si munkája során fekélyek és gyulladások gyógyítására használt mágneseket.

Dr. Franz Anton Messmer (1734-1815) orvosi munkássága során talál­kozott egy Hall nevű osztrák páterrel, aki emésztési panaszai enyhítésé­re sikerrel alkalmazott mágnest. Ezen fellelkesülve dolgozta ki az élővi­lágot is vezérlő mágneses fluidum-elméletét, amit főleg a francia orvosi akadémia rendkívül erősen támadott. Lady Franze Osterline ájulásig fo­kozódó migrénes rosszullétét sikerült megszüntetnie a két lábra és hasra helyezett mágnesekkel (mindössze három kezeléssel!), ami nagy lendüle­tet adott kortársai körében a mágnesek gyógyításra történő használatá­ban. Alkalmazták köszvény és ízületi gyulladások esetén is. Spiritiszta és okkultista körökben rendkívül népszerűvé vált a módszer, ami tudomá­nyos körökben nagyon rossz fényt vetett a mágnes gyógyító alkalmaz­hatóságára. Mivel nem ismerték még a mágneses erőtér élettani hatását, nagyon sok spekuláción alapuló elmélet kelt lábra, amit sorra döntöttek meg a későbbi tudományos kutatási eredmények.

Ez évszázadokra visszaszorította a mágnesek használatát az egyre inkább fejlődő tudományos orvoslásban.

Az észak-amerikai polgárháború után vidéki orvosi körökben elter­jedt a mágnes használata cipőkben, ruházatban bénulások, asztma, mozgásszervi fájdalmak és sok másféle panasz kezelésére.

A XX. Század második felében fedezték fel újra a mágnes kedvező ha­tását. Állatgyógyászati alkalmazásról az Egyesült Államokban Pomeranz 1976-ban, Európában Kothbauer 1990-ben jelentetett meg közleményt.

Alsó végtagi érszűkületnél történt sikeres alkalmazásról Demecki és Kartasohov 1977-ben, Benda és Dipolda 1986-ban számoltak be. Nyirok­keringési zavar javulását Krilov és munkatársai közölték 1987-ben. Ma­napság egyre több közlemény jelenik meg fájdalomcsillapítás, magas vérnyomás kezelése, keringési zavarok javítása, légzési zavarok enyhíté­se és sokféle rheumatikus kórkép okozta fájdalom enyhítése, valamint stressz oldása céljából végzett mágnessel történt kezelésekről.