A fix mágnesek generációi

A mágnességet vagy öt évezrede ismeri az ember, ha nem régebben. Mindenesetre, a kínai papok magnetit darabkákkal mágnesezett tűket már több évezrede használtak a szertartásokban előírt déli irány megállapítására. A magnetit fő eleme a vasoxid. A vas évezredeken át uralta a mágnességgel kapcsolatos jelenségeket, csak a XVIII. században kezdtek újabb mágnesezhető anyagokat kikutatni és használatba venni. Azok tömeges használata viszont csak a XIX. és XX. Században indult. Igazi lökést a híradástechnika, majd ennek nyomán az elektronika kifejlődése, legújabban pedig az űrkutatás adott a mágnesség kutatásoknak.

Egyre erősebb és tartósabban működő mágnesek előállítása merült fel. A fémötvözés, a metallurgia, fejlődése elhozta a nagy teljesítményű fix mágnesek – mondhatjuk – nulladik generációját, az AlNiCo (alumínium – nikkel – kobalt) ötvözeteket. Ezek továbbfejlesztett változatai tömegesen találhatók a különböző híradástechnikai eszközökben, kisgépekben. A haditechnika miniatürizációt igényelt. Az AlNiCo mágnesek azonban bumfordi méretűek. Kerestek újabb mágnesezhető anyagokat, és a ritka-földfém családban meg is találták őket. A ritka-földfémek azonban kémiailag annyira hasonlóak, hogy először csak keveréküket állították elő fém alakban, és, piroforos tulajdonságuk miatt, tűzkőként használták. A keverékből kiválasztható elemek közül a legjobb mágneses tulajdonsággal a szamárium (Sm) rendelkezik. Belőle azonban csak fele annyi fordul elő, mint a majd ugyanolyan jó tulajdonságú (de hőre érzékenyebb) neodímiumból (Nd).

Szupermágnesek

Az első, igazán nagy teljesítményű és a mágnességet legjobban tartó fix mágneseket SmCo ötvözetből készítették, természetesen, hadiipari célokra, Amerikában, 1960 tájékán. A 70-es évekre a szupermágnesek második generációját, további ötvözőkkel, az iparban már széles körben kezdték használni. A japánok, 1980-ban, gyökeresen új, harmadik generációs szupermágnes technológiát hoztak a NdFeB (neodímium – vas – bór, kb. 35% Nd) ötvözetek felfedezésével. Alapul hozzá a Kínában nagy mennyiségben található olyan ércet használtak, amelyből a neodímium gazdaságosan termelhető ki (máig Kína a fő ércforrás). És a Nd eleve kétszer gyakoribb, ugye? A tiszta Nd így sem olcsó, hisz vagy 3 kilométeres technológiai lánc végén kerül elő.

Az ékszerekben neodímium mágnesek vannak, mint azt a műszaki specifikációkban olvashatjuk. Mit jelent ez a termék értéke és hatékonysága szempontjából – kérdezhetjük.

Ékszerfém – árfekvésben is

A NdFeB ötvözetből készült mágnesekkel szerelt ékszerekben tehát harmadik generációs, fejlett technológiával gyártott,

szupermágnesek találhatók. Kis tömegben is erősek, és a mágneses állapot megtartó képességük is nagy. Ezért tud

30 évnyi garanciát adni a működőképességükre.

A Nd-ból évente több ezer tonnát gyártanak, de az ára aligha csökkenthető a bonyolult technológia miatt. Kivéve, ha már elhasznált eszközökből újrahasznosított fémet használnak. Nyilván fölmerül a csalás is, amikor nulladik generációs mágneseket adnak el, szupermágnes gyanánt. Nem mindenhez kell szupermágnes! Ilyen például, mágneses vízkezelés – két-három collos csőnél mit lehet miniatürizálni?

Hatásmechanizmus

Kérdés, hogyan, egyáltalán, miért hat a fix mágnes az élő anyagra? A fix erőtér ugyanis nem változik, márpedig akkor nincs indukció, vagy más mágneses hatás. Az élő anyag azonban éppen abban különbözik az élettelentől, hogy állandó mozgásban, változásban van. Ennek folytán a mágnestérrel folyamatos energiacsere kapcsolatban áll, beleértve a gyengécske, de jelentős és fontos földi mágneses teret is. Gondoljunk csak az erekben áramló vérre, vagy a sejtek anyagcseréjét bonyolító, elektromosan töltött részeket mozgató ioncsatornákra!